Bujkálás Almádiban, Sopronban. Leszerelés

Megszöktem. Megyek Elemér bácsiékhoz. Bujkálnom kell. Egy búcsúcsók s már indultam is Balatonalmádi nyugati részébe, az úgynevezett Suli telekre. Itt volt Elemér bácsiéknak a lakóháza.
Édesanyám nem tartóztatott. Tudta, hogy aki szovjet hadifogságból szökött meg, annak bujkálnia kell.
Elemér bácsiék örömmel fogadtak. Mondták, hogy megkapták a Kertán vagonból kidobott levelemet, amelyet az állomásfőnök kísérőlevélben továbbított a címükre. Mindjárt át is adták.
Egyből a padlásra költöztem, nehogy híre menjen, hogy itt vagyok.
Édesanyám természetesen haladéktalanul utánam jött s itt részletesen elbeszéltem a történteket. elmondtam, hogy az ausztriai Nesztelbachban és a jánosházai fogolytáborban is találkoztam Géza bátyámmal, de őt kb. három héttel korábban elvitték, nyílván Szibériába. István öcsémről én sem tudtam semmit.
További tervünk a következő volt:
Édesanyám beutazik Veszprémbe és megnézi mi van az ügyvédi irodámmal. Érdeklődik a szomszédoknál és puhatolózik a rendőrségnél és a városházán is, hogy kerestek-e.
Veszprémben a következőket állapította meg:
Rákóczi tér 1. sz. alatti (ma Vöröshadsereg tér) irodámba egy budapesti nyilvántartó iroda helyi kirendeltsége költözött be, de a berendezés, bútorzat megvan. Az irodán hárman dolgoznak, az irodavezető, egy gépíró és Füzes László ügyintéző.
Füzes Lászlót jól ismertem mint sportolót. Futballozott a VTC-ben. Érettségizett veszprémi fiatal volt, korábban kereskedősegéd az egyik kereskedésben, amelynek tulajdonosa korábban ügyfelem volt.
A rendőrségen és a polgármesteri hivatalban, sem a házban, ahol az irodám volt, nem kerestek mint szökevényt.
Ezután átköltöztem édesapám húgának, Juliska néniéknek Arany János utcai lakásába. Ez sokkal közelebb volt a Zrínyi utcai lakásunkhoz és így édesanyám gyakrabban átjöhetett. Nekem ugyanis továbbra is bujkálnom kellett a biztonság kedvéért. Az utcai nagy szobában tartózkodtam s természetes hogy a lakást nem hagyhattam el. A szomszédok sem tudtak arról, hogy ott vagyok.
Édesanyám ismételten be-benézett Veszprémbe tájékozódni.
Kb. két hét után - erősen szeptembert írtunk már - Sopronba utaztam édesanyám húgához, Margit nénihez. Itt már szabadon jártam-keltem a városban és élveztem az arany szabadságot.
De még mindig nem voltam biztonságban.
Édesanyám időközben bement a veszprémi katonai nyilvántartó hivatalba - itt dolgozott többek között Csontos Károly nagyon jó ismerősöm, kedves barátnőnknek, Máriának a férje - s célzást tett arra, hogy hírt kapott arról, hogy nyugatról megszöktem, lehet-e bajom ebből, ha megérkezem.
Közölték, hogy semmi bajom nem lehet. Ha hazaérkezem, jelentkezzem a katonai kirendeltségen és megkapom a leszerelési papírt.
A hírt továbbította hozzám. Én pedig hazajöttem. Jelentkeztem mint nyugatról szökött hadifogoly. Megkaptam a leszerelő határozatot. Szovjet részről továbbra sem kerestek.
A leszerelő okmánnyal a birtokomban felmentem az irodámba körülnézni. Füzes Lacival régi ismerősökként üdvözöltük egymást. Megismerkedtem az iroda vezetőjével és a gépírónővel.
Sajnálattal közölték, hogy hadifogságomra tekintettel kiigényelték az irodámat, de most, hogy megjöttem, mindent megtesznek annak érdekében, hogy új helyre költözhessenek. Addig is járuljak hozzá, hogy a nagy irodában bent maradhassanak s én a belső kis irodában folytassam az ügyvédséget.
Nekem az ajánlat nagyon is megfelelt, annál is inkább, mert ekkor már a kulcsfontosságú vezető helyeken a kommunista párt emberei voltak - így a rendőrségen is -, s érdekem fűződött ahhoz, hogy személyem körül semmilyen mozgolódás ne legyen.
... --- ...
Első dolgom volt körülnézni, mi van.
Bútorzatom egy asztal, néhány szék és csecsebecse hiányával megvolt. Megvolt a nagy írógép és a papírkészlet. A kényesebb ügyiratok a pincében egy ládában, a többiek a belső irodában megvoltak, de látszott, hogy átkutatták őket.
Hiányzott ellenben a kurszki harcokban kapott tűzkereszt és a doni-voronyezsi utóvéd-harcokban kapott hadsereg-parancsnoki kitüntetés. Megvolt a különböző sportversenyeken nyert bronz érmek nagy része, de hiányoztak az ezüst és aranyszínű érmek, így az országos főiskolai bajnokságokon nyert és a főiskolai világbajnokságokon kapott arany, illetve ezüst színű érmek.