Cserkészruhában

"Régi idők szép emlékeképen

rózsafelhők úsznak át az égen" (Petőfi nyomán).

Ezek a sorok jutottak eszembe akkor, amikor a református templom szószékéről elhangzott a lelkészi felhívás, hogy gyűjtsük össze emlékeinket a régi cserkészéletünkről. Az Egyházközség ugyanis szeretné feleleveníteni a régi cserkész hagyományokat, a régi emlékeket pedig szeretné közszemlére tenni.

Mi maradt fenn 50-60-70 év távlatából?

Nekem egy fénykép az 1920-as évek elejéről.

A csepregi "Nádasdy" cserkészcsapatot ábrázolja cserkészruhában. A csepregi polgári iskola cserkészcsapata volt ez az együttes, amelyben eltöltött évek meghatározó szerepet játszottak jellembeli, szellemi, valamint fizikai fejlődésünk irányításában. A csapat fő szervezője Csincsura Győző magyar és történelem szakos tanár volt. Ő volt a cserkészparancsnok. Ő már nincs az élők sorában.

De életben van és jún. 9-én tölti be 88. életévét serdülő éveink példaképe, testi és szellemi fejlődésünk meghatározó irányítója, a szigorú, de következetes és igazságos matematika-fizikatanár Kovács István tanár úr.

Kovács tanár úr a csepregi polgári iskola után Sopronban működött, majd az 1945. utáni években a veszprémi tanfelügyelői feladatot látta el, végül a veszprémi 1. sz. Ált. Iskola igazgatójaként vonult nyugalomba. A kiváló pedagógust, a kiváló sportembert sajnos súlyos kór támadta meg.

Felkerestem Kovács tanár urat veszprémi lakásán és a következő kérdést tettem fel neki:

"Ha most azt kérném Tőled, mint volt cserkész-parancsnokomtól, hogy gondolkodás nélkül, egyből sorold fel, mi jut eszedbe ebben a pillanatban a csepregi cserkészéletből, tudnál-e mondani valamit?"

A kérdés váratlan volt. Annak is szántam!

A kérdés hatása meglepő volt.

A fotelban fáradtan, görnyedten ülő férfi teste kiegyenesedett. Arcán átfutott a visszaemlékezés rózsafelhője, a boldog mosoly, a szemek csillogása. És már sorolja is az emlékeket:

Rengeteget mozogtunk. Összejöveteleink tele voltak vidámsággal, egyéni ötletekkel. Még a tanulást is vidám nótaszóval csináltuk.

Emlékszel a Pythagoras-tétel nótájára?

A-szor A az A négyzet kisangyalom,
B-szer B az B négyzet kisangyalom,
A kettőnek összege, Pythagoras tétele kisangyalom.

Vagy:

Minden vízbe mártott test Kisangyalom,
A súlyából annyit veszt kisangyalom,
Mint amennyi általa kiszorított víz súlya kisangyalom.

Vagy:

Nóbel Alfréd Nóbel Alfréd a híres svéd kémikus,
Feltalálta feltalálta feltalálta di-na-mitot,
Glicerint kevert kovával, rettenetes pléhpofával,
Nóbel Alfréd Nóbel Alfréd a híres svéd ké-mi-kus-kus-kuss! - Kus.

Emlékszel a nyári táborokra? A zánkai erdő tisztásán felállított 30 személyes katonai sátorokra? A táborozó nótákra?

Nagytáborba indulnék, nem bírja a hátam,
Mindent összepakoltam, amit csak találtam,
Hej! Édes kedves hátizsákom én csak attól félek,
Hogy összenyomsz és kiszáll belőlem a lélek.

Emlékszel az összedőlt sátor vidám nótájára?

A mi sátrunk teteje teteje, rászállott a cinege cinege,
Hess! le onnét cinege cinege, mert leszakad a teteje teteje,
Ha leszakad mi lesz velünk, sárga tollú cinege cinege,
Hess! le onnét cinege cinege, mert leszakad a teteje teteje

Emlékszel, hogy a két hetes nyári táborban a főszakács a 15 éves Vasvári Pali volt. Te és néhány társad kukták voltatok. Ki volt adva, hogy mindegyikőtök megtanul valamit főzni. A te feladatod a bableves és a darás tészta volt.

A tűzhely földbe ásott gödör volt s rajta egy vaslemez.

A lekozmásodott ebédről is szólt egy vidám nóta:

Hogyne volna, hogyne volna jó világ,
ez a tábor csupa derék mákvirág,
csebogár, csebogár, csuda csebogár,
hogyha jő kozma úr, az lesz ám a gyász.

Vagy:

Őrjáratra mentem a konyha köré,
ott láttam egy árnyat a tejfölt fölözé,
mondtam neki, stop! Állj! Kivagy? Ha-ha-ha ...
akkor láttam csak, hogy a parancsnok az.

Emlékszel a játékos memória-fejlesztő gyakorlatra? A játékos akaraterőt fejlesztő játékokra? Az erőfejlesztő húzd meg-told meg gyakorlatokra? A kenguru-üldözésre, az alagút-stafétára, a kakasviadalra, a tenyeres stafétára, a pulykaállásokra, a békasétára, a teknősbéka-sétára, az Adj király katonát!-ra? A tréfás pacsi játékokra, a piros pecsenyére?

Emlékszel a cserkész tízparancsolatra?

A cserkész becsületes és feltétlenül igazat mond. Ahol tud, segít. Szereti a természetet, jó az állatokhoz és kíméli a növényeket. És a többire, amelyeket nem csak megtanultatok, hanem aszerint is kellett élnetek. Mert a társadalom is ezt várja el tőletek.

Elgondolkoztam:

Mi lett azokkal, akik az elmúlt évtizedekben a cserkész törvények szerint akartak volna élni? Akik becsületesek voltak és feltétlenül igazat mondtak? Hányan élnek még közülük, és hányan haltak meg? És hányat rehabilitáltak már és hányan várnak még rehabilitációra? Ma már legfelsőbb szinten is elismerték, hogy hazudtak nekünk és minket is hazugságra kényszerítettek.

Mennyi idő kell ahhoz, hogy a cserkész erkölcs ismét elismert erkölcs legyen és a mindennapi életben is érvényesülni tudjon?

Hosszú és rögös lesz az út. De én bízom abban, hogy a régi erkölcsi törvények az egész társadalomban ismét uralkodóvá válnak és azok betartását elsősorban nem a hatalom, hanem elsősorban maga a társadalom fogja elvárni és biztosítani.