Debreceni éveim és a sport

Alighogy megszülettem Csepregen 1913. márc.-ban, decemberben szüleim magas lázzal orvoshoz vittek. Diagnózis: diftéria, azonnali kórház. De kórház legközelebb Szombathelyen vagy Sopronban. Autó, mentőautó akkor még ismeretlen. Vonat csak másnap. Az orvos (Dr. Komzsa, Romániából odakerült orvos) szerint reggelig beállhat a fulladásos halál. 20 % esély van az életben maradásra, ha felnyitja a torkomat és felvágja a lepedéket. Szüleim a 20 %-ot választották, én pedig az életben maradást. De a szívem maradandóan megsínylette (szúrás, ritmuszavar). Kb. 10 éves koromra kezdtem rendbe jönni az egészséges környezet és a jó gyerektársaság segítségével.

15 éves voltam, amikor a soproni Líceum ötödik osztályába kerültem. Ekkor láttam először tornatermet és tornaszereket. Minden szabad időmet a tornateremben és a sportpályán töltöttem, annyira szerettem és kívántam a mozgást. A versenyzést műkorcsolyával kezdtem: 1929. jan.-ban bronzérem a város műkorcsolyázó bajnokságán. A következő jelentősebb verseny 1930. tavaszán bronzérem 400 és 800 m-es síkfutásban három megye (Sopron, Vas és Győr) középiskolai bajnokságán (: 56.5 mp, ill. 2.12.3 mp:)

Ezt követően került sor Sopron város középiskolás tornászbajnokságára. De két héttel a verseny előtt magas láz, kanyaró, kórház. A versenyre kiszöktem a kórházból. Eredmény: a csapatversenyt a Tanítóképző I. csapata nyerte, második a Reál, harmadik a Líceum csapata lett. Egyénileg én lólengésben és gyűrűn bronzérmet nyertem. Verseny után vissza a kórházba még 4 hétre. Mikor visszamentem újra az iskolába, közölték, hogy a korlát verseny eredményét tévesen számolták ki, mert 9,4 pontos gyakorlatommal én voltam az első. Az aranyérem maradt annál, akinek kiadták, enyém lett az "erkölcsi" győzelem.

Az 1931. évi hagyományos évzáró sportünnepély különösen fényesnek ígérkezett. Tornatanárunk Téby Mihály meghívta vendégszereplésre az akkor már nyújtón világbajnok Pelle Istvánt. Én elindultam a 400, 800 és 1500 m-es síkfutásban és Pellével együtt a korlát, nyújtó, lólengés és gyűrű tornabemutatón. Pelle a nyújtógyakorlatom után azt mondta, hogy menjek fel Pestre a BTC-be s nála is nagyobb tornász lehetek. Én ezt nem vettem komolyan, olyan nagy űrt éreztem Pelle és az én tudásom között.

Debreceni évek

Első debreceni éremszerzésem a Nagyerdei uszodában volt. Az Egyetem 100 m-es gyorsúszó bajnokságán 100 m gyorson bronzérem. A következő érmek valóban az általad írt októberi 400 és 800 m-es síkfutásban jöttek. De én csak mint egyetemista lettem az első, ténylegesen harmadik voltam, mert a még középiskolás, de már országos KISOK bajnok Arany Jancsi és a már egyetemet végzett Dalmy Ádám volt az első, illetve második. Itt említem meg, hogy az 1500 és 5000 m-es síkfutást Géza bátyám nyerte, aki akkor már országos hírű hosszútávfutó volt, hiszen hatodik osztályos korától sorozatban nyerte az országos KISOK mezei futóbajnokságot. Ezt a szokását egyetemista korában is megtartotta, az országos Főiskolai mezei futóbajnokságok sorozatos megnyerésével.

Egyik októberi délután bedugtam a fejemet a DTE tornacsarnokába. Tele tornaterem, nyüzsgő élet. Hajtás minden szeren. Tóth Lajos, Kovács Szomszéd, Molnár Pál, Lehoczki Imre, Urszán stb. és mindenütt a motor: Gyuszi bácsi. Cikázik a sok tornász között. Mindenütt ott van, biztat, segít, ha kell elkap, akár a levegőben egy kézzel. Mikor megtudják, hogy Sopronból jöttem és tornászni szeretnék; tessék nekivetkőzni! Perceken belül otthon éreztem magamat. Éreztem, befogadtak. Aztán edzés végén csak úgy levezetőnek Tóth Lajos vezényletével vagy egy tucat tornász rá Gyuszi bácsira. De csak rá. Mert Gyuszi bácsi kissé megrázta magát és a tucat tornász húsz felé röpült. Mert Gyuszi bácsi nem csak tudott, de bivalyerős is volt. A közvetlen jó hangulat ellenére olyan tekintélye volt, hogy amit mondott, az több volt mint parancs. Azt gondolkodás nélkül teljesíteni lehetett. És baj nélkül!

Ragyogó kollektíva volt itt Gyuszi bácsi vezénylete alatt. Dinamikus egyénisége, dús fantáziája Debrecenben szinte csodát művelt. Tóth Lajos! Még ma is azt állítom, hogy adottságai alapján minden idők legnagyobb magyar tornásztehetsége. Úgy forgott, pörgött, szállt tornaszeren, talajon, libikókán, ahogy Gyuszi bácsi kívánta. Egyből. Megerőltetés nélkül. És ez volt egyben a gyengéje. Megszámlálhatatlan magyar bajnokság ellenére nem jött be a világelsőség. Mert Gyuszi bácsi kitalált valamit. Mi, többiek, órákon, napokon, heteken, hónapokon, sőt néha éveken keresztül fogcsikorgatva, minden akaraterőnket koncentrálva próbáltuk, gyúrtuk a mozdulatot, míg végre elfogadható módon összejött. Tóth Lajosnak Gyuszi bácsi csak úgy megpendítette, Lajos megpróbálta egyszer, kétszer, s már ment is, mintha vele született volna. Soha nem felejtem el, ma is előttem van a kép: Állok a korláttal szemben. A korlátnál Gyuszi bácsi és Tóth Lajos. Mondja Gyuszi bácsi: Te Lala, lehet-e támaszcserét 180°-os fordulattal kézenállásból elindulva kézenállásban befejezni? Próbáld csak meg! Úgy mellékesen azt is megjegyzi, hogy ez a világon ez ideig még senkinek sem sikerült. Lala felugrik a korlátra. Fel kézenállásba. Beegyenesít, belelazít, aztán indít. Gyuszi bácsi: Te Lala ez még nem tökéletes. Egy kicsit a válladat így, a csípődet úgy! Próbáld csak még egyszer! És Lala próbálja másodszor, aztán harmadszor: kézenállásból indít, lazán, óriási lendülettel lendül előre, csípővel fordít, megvan a 180°-os fordulat, nyújtott kézzel elkapja a karfákat és nyújtott testtel megáll, mint a cövek kézenállásban. A szám tátva maradt. A világon egyedülálló gyakorlatelem harmadik próbálkozásra tökéletesen végrehajtva!

Ugyancsak szem- és fültanúja voltam a következő jelenetnek. Molnár Pál van a nyújtónál. Gyuszi bácsi azt mondja neki: Te Pali, az ostorbillenés kézenállásban válldobással váltsd át alsófogásra és előre óriáskörrel folytasd a gyakorlatot, aztán guggolj be a kezek között előre ülőforgás, majd kézcsúsztatással singfogásos lefüggésbe, majd a hátra lendületnél erős berántással ereszd el a nyújtót és repülj fel magas lebegő támaszba, innét szabadkelep kézálláson keresztül folytasd a szabadon választott gyakorlatodat. Pali megcsinálja. Az eredmény: 1934-ben Sopronban a magyar bajnokságon a teljes élmezőnyt megelőzve megnyeri nyújtón a magyar tornászbajnokságot.

Vagy említsem Mogyoróssy Győzőt? Gyuszi bácsi kitalálta: korlát elején arccal kifelé kelepfellendülés kézenállásba. Innét lendület előre, 180 fokos fordulattal hosszúbillenés kézenállásba, stb. Győző félt, még a szemét is behunyta, de mese nem volt, csinálta. Eredmény: 1934-ben ifjúsági világbajnokság. Írjam tovább? Kevés a papír hozzá. De tény, hogy Budapest 1931-ben Sárkány Pista révén utoljára nyert országos ifjúsági bajnokságot. Utána sorozatban debreceni tornászok következtek. Soroljam a neveket? Fölöslegese, ismertek a nevek. És a lányok! Tőrös Olga, Fux Csibi, Nagy Manci stb., stb.

A következő fontosabb verseny 1933. tavaszán az országos vidéki bajnokság volt, kiegészítve 8 m-es kötélen függeszkedéssel. Ha jól emlékszem Te voltál az egyik csodálatos függeszkedő. A csapatversenyt a DTE csapata nyerte. A legjobb vidéki tornász címet nekem sikerült megszereznem, a második a soproni Radnai Béla, harmadik a soproni Szlávik József, Negyedik Tóth Lajos lett. De miért? Mert Lala egy egyszerű mozdulat közben ráült a lóra. Ezért annyi pontot veszített, hogy hárman is meg tudtuk előzni.

Ezután zavartalan napok következtek. Ragyogó edzések, ugrásszerű fejlődés. De csak egy darabig. Időközben ugyanis az Egyetemi Tanács is tudomást szerzett arról, hogy egy elsőéves jogász végzett az első helyen s ezzel a DTE-nek és nem az Egyetemnek szerzett hírnevet. Gyorsan megalkotott egy rendeletet, mely szerint egyetemista csak az Egyetem színeiben versenyezhet. Mint atléta és műkorcsolyázó addig is a DEAC színeiben versenyeztem, de most felszólítottak, hogy mint tornász is igazoljak át a DEAC-ba.

Ez volt a kisebbik baj. A nagyobbik baj az volt, hogy az egyetemnek sem tornaterme, sem tornaszerei, sem edzője, sem pontozóbírója nem volt. Én hát továbbra is a DTE tornatermében edztem, annál is inkább, mert sem Gyuszi bácsi, sem tornásztársaim nem éreztették velem, hogy nem tartoznék közéjük. De egy ízben a DTE elnöke Szarukán Sándor - nyílván nem a személyem iránti ellenszenvből hanem az Egyetemi Tanácsnak címezve megjegyezte, hogy ha a DEAC-ban kell versenyeznem, akkor miért nem a DEAC-ban edzek? Közben június lett, befejeződött a tanév, én hazautaztam Bükre, ahol a szüleimnél a nyarat töltöttem. Itt tornászati lehetőség egyébként sem volt. Szeptemberben, amikor visszamentem az egyetemre, már nem volt képem ismét a DTE tornatermébe menni. A változás az volt, hogy az egyetem vásárolt korlátot, nyújtót, lovat, gyűrűt, szőnyegeket. Tornaterem nem lévén, ezeket az egyik alagsori teremben helyezte el. Kőpadlós volt, ez még a kisebbik baj. A nagyobb az volt, hogy a nyújtót nem lehetett felállítani, mert a terem magassága kb. 4 m volt. A korláton csak úgy lehetett gyakorolni, hogy kézenálláshoz leeresztettük a karfákat. Tehát teljes gyakorlatot nem lehetett végrehajtani rajta. Pedig készülnöm kellett az 1934. évi országos főiskolai bajnokságra, amelyet a Testnevelési Főiskolán tartottak. A nyújtót úgy oldottuk meg, hogy az Egyetem Auláján 4 betonkockát a megfelelő helyen felszedtünk, oda süllyesztve vaskapcsokat betonoztunk. Aztán edzések előtt cipeltük a szert és szőnyegeket fel, utána leszereltük a nyújtót és szőnyegeket és vissza. Kissé borzongtunk, amikor a keskeny szőnyegek mellett a betonkockákra esett tekintetünk. Szóval nem volt leányálom. Szerencsére az egyetemi társak között is volt számos - lényegesen kisebb tudású - de lelkes fiatal, így bár edző nélkül, de mégis társaságban edzhettem.

1934. január ismét műkorcsolya bajnoksággal kezdődött, majd februárban megkezdtük a nagyerdőn a mezei edzéseket, majd márciusban a mezei egyetemi futóbajnokság, amelyet természetesen Géza bátyám nyert meg. Én harmadik lettem. Ezt követte Budapesten a Vérmezőn az országos főiskolai mezei futóbajnokság, amelyet Géza bátyám nyert meg, én hetedik lettem. Azután Húsvét előtti csütörtökön Debrecenben az egyetemi bajnokság 400 és 1500 m-en, szombaton a 800 és 500 m-es bajnokság, azután gyorsvonat, fel Budapestre a TF-re és másnap 6 előírt és 6 szabadon választott gyakorlat az országos főiskolai tornászbajnokságon. Az eredmény: korláton I., a többi szeren vegyesen 2-3. Hely. Ezt követte Sopronban a Vidék válogatottja az olasz Neri világbajnok csapata ellen (:természetesen Neri csak versenyen kívül!:). Ismét június, iskolai év vége. Haza Bükre szüleimhez.

A tanulás terhétől felszabadulva nagy formába lendültem. Magasságom 172 cm, testsúlyom 63 kg. De nem éreztem, hogy a testemnek súlya volna. Elkészültem pl. a következő gyűrű gyakorlattal: Lefüggés. Erős berántással húzódás - tolódás nyújtott keresztfüggésen át támasz ülőtartásba (:Pellétől vettem át:). Nyújtott kar, nyújtott testtel emelés kézenállásba (:eredeti elem:). Ereszkedés keresztfüggésbe. Ereszkedés nyújtott kar, nyújtott testtel hátsó függőmérlegbe. Emelés lefüggésbe, folytatólag lendület hátra nyújtott testű átfordulás, folytatva lendület hátra hátsó támaszba lendülés, kiskelep hátra keresztfüggésbe (:eredeti elem:). Keresztfüggésből kelep kézenállásba (:Rácz Lőrinctől vettem át:). Ereszkedés Nyújtott kar, nyújtott testtel felső támaszmérleg. Ereszkedés fecskébe (:eredeti elem, nyújtott karok, nyújtott test, gyűrűk a csípő magasságában, de a csípőktől 30-35 cm-re el:). Ereszkedés hátsó függőmérlegbe. Emelés lefüggésbe, kiszúrás, kifordulás hátra, előlendülettel elől támaszbalendülés, ledobás hátra, szaltó hátra. Nem hiszem, hogy akkoriban volt a világon ennél nehezebb szabadon választott gyakorlat.

A harmadik válogató időpontja júl. 28. A debreceni kollégium továbbra is biztosította a szállást, de főzés már nem lévén, a kosztot magamnak kellett biztosítanom. Két héttel az utolsó válogató előtt disznósajtot vettem reggelire. Júliusi forróság, jégszekrény ismeretlen, estére mégis megettem a maradékot. Reggelre magas láz, émelygés, orvos, gyomormérgezés, kórház, gyomormosás, haza Bükre. Orvos, gyógyszerek, teljes diéta, fekvés, legyengülés. Levél Pestről: a válogató versenyre feltétlenül menjek, a csapatban számítanak rám. Július 27-én megérkezem a TF-re, Kerezsi, Bucskó Jenő és a már táborban levő tornászok fogadnak. Én csont és bőr, 57 kg összesen. 6 kg izom hiányzik a versenysúlyomból. Kerezsi: Itt maradhatsz, eddigi eredményeid alapján jutalmul végignézheted a VB-t. Másnap a VB színhelyén a Főiskolai Stadionban volt a harmadik válogató. Én is nekiöltöztem, odamentem a korláthoz, de erőmből csak annyi tellett, hogy egyszer felnyomtam magamat támaszba. Amit ma sem felejtek el: Nem kárörvendés volt a csapat- és versenytársak arcán, hanem az őszinte együttérzés, a sajnálat. Ekkor határoztam el, hogy maradok. Augusztus 10-ig, az első versenynapig két hetem volt. A TF-en ideális feltételek, kiváló szellem a csapatban. Mindenki segített. A gyúró is. Nagyon sokat. És napról napra erősödtem. Aug. 9-én, a verseny előtti napon, részleteiben már minden gyakorlatrészt meg bírtam csinálni. Természetesen egyből végigcsinálni egyiket sem bírtam, mert még sok hiányzott a teljes súlyomból és erőállapotomból. Eljött az este. Lefeküdtünk. Hajnalban arra ébredek, hogy sajog mindkét arcom. Odakapok. Mindkét oldal megdagadva. Szólok Lenczi Rudinak, aki orvos volt az Irgalmas Kórházban. Megnézte. Foggyökérgyulladás. Be az autójába. Irány az Irgalmas Kórház. Két foggyökérvésés. Tampon. Ismét autóba. Ki a Főiskolai Stadionba. A csapatok már készenlétben. Franciák, dánok, finnek, németek, japánok, stb. és természetesen magyarok. Lenczi Rudi. Egyik esélyese volt a versenynek (:a lólengést úgy tudom ő nyerte:), s mégis mint orvos, első kötelességének a velem való törődést tartotta s csak mikor engemet rendbe tett, gondolt ismét a versenyre. Azt hiszem, ehhez nem kell kommentár.

Szólítják Kecskeméti Gábort az előírt gyakorlathoz. A tőle megszokott elegáns biztonsággal végrehajtja, befejezi. Elért pontszám 9,4. Szólítanak engemet. Kiköpöm a vizet a számból. Ránézek Kerezsire. Tekintetében ott van: két héttel ezelőtt még ágyból kelt ki, csont és bőr volt, azóta sem tudta egyből végigcsinálni a gyakorlatot. Társaimra nézek. Szemeikből biztatás. Megindulok. Koncentrálok. Megállok a korláttól 5 m-re. Pár lépés roham, ugrás felkarfüggésbe, lendület előre felkar lebegőtámaszba. Lendület hátra hátultámaszbalendülés kézenállásba. - Dőlés hátra felkarra folytatólag dobotthenger hátra futólagos kézenállásba. Folytatólag lendület előre alsókelep felkarra, folytatólag lendület előre nyújtott karú támaszba, ülőtartás. - Emelés nyújtott karral, nyújtott terpesztett lábakkal erőkézenállásba. Lendület előre hajlított karon át támaszcsere 180 fokos fordulattal nyújtott támaszba. Dőlés hátra, felkarra, lendület hátra hátultámaszbalendülés beterpesztés kézenállás. - Ereszkedés felkarállásba, folytatólag lendület előre, alálendülés, hosszúbillenés, futólagos kézenálláson, majd bal kéz-jobb karon 180 fokos fordulattal cigánykerék-leugrás alapállásba. - sikerült. Elért pontszám: 9,2 pont (:Ha ezt más körülmények között csinálhattam volna!:). A legalacsonyabb pontszámunk 9, a legmagasabb Tóth Lajosé 9,5 vagy 9,6, az övé volt egyébként korláton a legmagasabb pontszám, az egész mezőnyben.

Következtek a szabadon választott gyakorlatok. Ismét Kecskeméti Gábor. 9,3 vagy 9,4 pont. Aztán én. Megállok a korlát végénél, fogás a karfákon. Ugrással beterpesztés nyújtott támaszba, hátralendülettel alálendülés, hosszúbillenés, kézenállás. - Hajlított karon át szökkenés a korlát első harmadáig nyújtott karú ülőtartásba. Láb behúzás lábnyújtás hátranyújtott karok nyújtott test felső támaszmérleg (:Péter Miklóstól átvett elem:). Alsó kelep felkar lebegő támaszba, felkarbillenés a jobb karfa felett jobb könyökmérlegbe (:eredeti elem:). 90 fokos fordulat balra a jobb könyökön alsófogásos jobb könyök mérlegbe, alsófogás a bal kézzel is és emelés alsófogásos nyújtott testtel kézenállásba a jobb karfán (:eredeti elem:). A bal karon 90 fokos fordulat a karfák fölé kézenállásba. - Támaszcsere 180 fokos fordulattal, finnbillenés felkarra, hátultámaszbalendülés beterpesztéssel, válltolás hátra, dobotthenger hátra kézenállásba…! De csak hajlított kézenállásig sikerült, nem tudtam befejezni a kinyomást egy karfán zárt kezű kézenállásba és onnét a nyújtott testű leterpesztést. Erőm kimerült, álltam hajlított kézenállásban és a bal karon oldalt lefordultam alapállásba. Erőm már nem volt, de egy nagyot lélegeztem, túl voltam rajta. Elért pontszám: 9,2 pont (:megint a gondolat, hogy teljes erőben, teljes gyakorlat mit hozott volna:). Úgy emlékszem, társaim pontszámai a 8,8 és 9,6 között alakultak. Aznap még egy szer volt hátra, másnap újabb két szer és harmadnap az utolsó két szer. Minden gyakorlatot végigcsináltam, de sajnos csak így, félerővel. A csapatversenyt Magyarország csapata nyerte, második Németország, harmadik Japán csapata volt. Egyéni győztes a német Sandrock volt, de miért? Mert a biztosan vezető Tóth Lajos a nyújtó előírtnál egy könnyű elemnél ráült a nyújtóra. Ezért levontak tőle annyit, ami elég volt ahhoz, hogy Sandrock megelőzze. Így Lala második lett. De biztosan nyerte a korlátot, a gyűrűt Sarlós és kecskeméti nyerte, a lólengést Dr. Lenczi Rudi.

Aztán szeptemberben ismét Debrecenbe, az utolsó év befejezésére. Továbbra is szigorú diéta. De következő évben Berlinben olimpia. Ha meggyógyulnék, ha fel tudnék készülni rá! Megkaptam az előírt gyakorlatokat. Felkészülés ismét egyedül, edző és tornaterem nélkül az egyetemi alagsorban és az aulában. Az első válogató verseny 1935. decemberben Budapesten a Városi Színházban. Ez volt egyúttal az 1936. évi országos egyéni bajnokság, amit az olimpia miatt hoztak előre decemberre. Felkészültem rá és elindultam. Nem csak a tornászok versenye volt ez, hanem az egyesületeké, a pontozóbíróké, az edzőké is. Kellett két hely a BTC-nek (Pelle, Péter), két hely a TF-nek (Sarlós, Kecskeméti), kellett hely a VAC-nak (Sárkány Pista), biztos volt a helye a DTE-nek (Tóth Lajos, Mogyoróssy Győző). Ez máris 7 fő. És még számos egyesület és tornász pályázott Berlinre. S nekem sem egyesületem, sem pontozóbíróm, sem edzőm. Legjobb helyezésem: lólengés 6. hely. A többi szeren a teljesítményemhez képest mérsékelt pontokhoz jutottam. De éreztem, hogy menni fog. Valóban ment is. Áprilisban Debrecenben Pelle, Péter, Tóth, Mogyoróssy, stb. részvételével olimpiai tornabemutató. Jól ment. De hiába vártam a meghívót a második és a következő válogató versenyre, nem jött. Nem, mert a csapatot a sportdiplomácia már összeállította, a következő próbaversenyek már csak edzések voltak a kijelölt csapattagok részére. Tehát nem jutottam ki az olimpiára. Aztán befejeztem az egyetemet, aztán szeptembertől novemberig katonáskodás a nyíregyházi huszárlaktanyában, aztán decembertől 1937. júniusáig bemérő tiszti kiképzés Hajmáskéren, július-szeptemberig hadgyakorlat Szabolcsban, Szatmárban, Hevesben, Szolnok megyében és Hajdú-Biharban. Október, november és decemberben laktanyai kiképzés a nyíregyházi tüzérlaktanyában. Leszerelés. 1938. januártól 1942. decemberig ügyvédjelölt, 1943. májustól ügyvéd Veszprémben, de 1938, 1939 és 1940-ben is az év felében hadgyakorlat az alföldön, a Fertő-tó vidékén, az erdélyi bevonulás. Ennek ellenére részt vettem az 1938. évi (Bp. MAC pálya) és az 1939. évi (Kecskemét stadion) magyar tornászbajnokságokon, a körülményekhez képest elég jó eredménnyel. Majd 41-ben ismét katonáskodás, 42 márciustól 43 áprilisáig a doni fronton, 44. augusztustól 45. augusztusáig a hazai fronton és szovjet fogságban.