A hadosztályparancsnokságon

Találkozás egy tábornokkal

Folytattam az utamat Sopronba. A vonaton levetettem a zubbonyomat és ingujjban utaztam. Lovagló pantalló volt rajtam, így azt gondoltam, hogy nem katonának, hanem lovas dzsentrinek látszom. Nem is sejtette senki, hogy tiszt utazik velük. Igen ám, csakhogy az egyik állomáson felszállt a kupéba egy gyalogos alezredes. Ha egyenruhában vagyok, akkor kötelességem lett volna vigyázzba vágni magamat és tisztelegni. Én ezt nem tettem, de az alezredes rájött, hogy tiszt vagyok, méghozzá ingujjban!! Utasított, hogy az eset miatt kérjek fegyelmi büntetést magam ellen ... Nem kaptam büntetést.
Pár nap múlva Hajdú őrnagy közölte, hogy a szombathelyi 8. póthadosztályhoz vezényelnek Dr. Temesy Béla tábornok hadosztályparancsnok és Köves-Toronyi Ferenc vezérkari őrnagy a hadosztály vezérkari főnök mellé beosztott tisztnek, mint hadműveleti segédtiszt.
Utazom Szombathelyre, a hadosztályparancsnoki irodába. Egy nagy előszoba, mellette egy szoba a tábornoké, egy másik a vezérkari főnöké, a harmadik a hadműveleti iroda. Bent van a tábornok is és a vezérkari főnök is. Alázatosan jelentem, hogy X Z vagyok, Soproni tüzérosztálytól vezényeltek. Várom a további parancsot.
A tábornok egy asztal mellett ül. Végignéz vizsgáló szemekkel. Nem szól, csak ránéz a vezérkari főnökére. A vezérkari főnök odajön hozzám. Végigmér tetőtől talpig. Nálam valamivel alacsonyabb. Testalkata átlagos, kissé szikár. A tábornok nála is alacsonyabb, vékony alkatú, inkább tudósra hasonlít, mint a megszokott harsány tábornok-típushoz.
A vezérkari főnök közli velem, hogy beosztásom: hadműveleti segédtiszt. Feladatom a hadosztály hadműveleti irodájának a vezetése, a hadosztályparancsok írásba foglalása, sokszorosíttatása, aláírása és a hadműveleti hadosztálynapló vezetése.
Átvezet a hadműveleti irodába. Itt három katona tartózkodik: a térképtechnikus, az irodavezető tisztes és a mindenes katona. Megismerkedünk egymással. A vezérkari főnök elmegy.
Fesztelen beszélgetésbe kezdünk. Ők már huzamos ideje dolgoznak ebben a beosztásban. Mindegyikük elmondja, hogy mi a feladata. Pár nap nyugalomban telik. Én közben megismerkedem a hadosztály felállásával. A hadosztály azért "Pót-hadosztály", mert a három gyalogosezreddel szemben csak két gyalogezrede van és a két tüzérosztály helyett csak egy, továbbá a behívott legénység zöme az idősebb pót tartalékos állományból került ki.

Felvonulás a Kárpátokhoz

A hadosztály parancsnokság folyamatosan kapta a tájékoztatást a szovjet csapatok rohamos előretöréséről a Kárpátok felé. 1944. szeptembert írunk. Hívnak a tábornoki szobába. Már bent van a vezérkari főnök. A tábornok feláll s csendesen a következőket mondja: A hadosztály áttelepül a keleti határra, Mezőkovácsháza és Mezőhegyes térségébe s felkészül az előrenyomulásra, illetve az előtörő szovjet csapatok megállítására. Vezérkari főnök adja ki a részletes felvonulási tervet.
A vezérkari főnök ekkor elmondta, hogy az ezredek és alakulatok mikor és hol foglaljanak állást, a hadosztály vonatparancsnok hogyan szervezze meg a csapatok átszállítását. Én ezeket lejegyeztem, majd átmentem a hadműveleti irodába, ott megszerkesztettem az I. sz. hadműveleti parancsot. A fogalmazványt bemutattam a vezérkari főnöknek, ő átolvasta, ahol szükséges volt, pontosította. Az iroda sokszorosította. A tábornok és a vezérkari főnök neve gépelve, sk-val került rá a hadparancsra, az én nevem pedig a hadosztály bélyegzővel és sajátkezűleg aláírva így: Dr. Rácz t. hdgy. hdm. s. tiszt. Alig hogy mindezzel katonás rendben elkészültünk, már ott volt a vezérkari főnök szobájában a két ezredes, a gyalogos ezredek parancsnokai, a tüzérek parancsnoka s a hadosztály szolgálatvezetői. A hadosztályparancs példányokat átadom a vezérkari főnöknek. Belép a tábornok. Néma szalutálás. Ismerteti, hogy a hadosztály felvonul a Kárpátok védelmére. Felhívja a vezérkari főnököt a felvonulási terv ismertetésére. Megtörténik. Ezután mindenki kézhez kapja a hadosztályparancs írásbeli példányát. Elolvassák. A tábornok kérdezi: észrevétele, javaslata van-e valakinek. Nem volt. Tisztelgés, eltávozás.
Másnap kora hajnalban beültünk a parancsnoki terepjáróba. Elől a sofőr és én, hátul a tábornok és a vezérkari főnök. Mezőkovácsházán egy-egy családi házban nyerünk beszállásolást.
A tábornok és a vezérkari főnök folyamatosan ellenőrizte a csapatok felvonulását. Ekkor már a román csapatok átálltak a szovjetek mellé. Egyik nap hívnak a telefonhoz. A telefon túloldalán a hadtestparancsnok, ha jól emlékszem, Meszlényi altábornagy. A tábornokommal és a vezérkari főnökömmel akar beszélni. Jelentem, hogy mindketten kint vannak a csapatoknál. Erre ő: nincs idő késedelemre. Azonnal adjam ki a két ezredparancsnoknak, a kerékpáros gyors századnak és a tüzérségnek, hogy haladéktalanul meg kell kezdeni az előrenyomulást Arad térségébe és megállítani az előrenyomuló szovjet csapatok támadását. Írásbeliségre már nem volt idő. Köztem és az alakulatok között már ki volt építve a közvetlen összeköttetés. Mindkét ezredparancsnoknak és a tüzér parancsnoknak továbbítottam az előrenyomulási parancsot. Közben visszaérkezett a tábornok és a vezérkari főnök. Jelentettem a történteket. Telefonon felvették a kapcsolatot a hadtestparancsnoksággal, tisztázni a részletes hadműveleti tervet, utána kimentünk a csapatokhoz és megindultunk Arad térségébe.
Csapataink semmilyen ellenállásba nem ütköztek. Mi, a hadosztályparancsnokság Aradon telepedtünk meg, csapataink tovább vonultak kelet felé.
Pár napig nyugalom volt. Aztán újabb parancsot kaptunk, hogy csapatainkkal vonuljunk vissza Lökösháza, Kevermes, Dombegyháza és Battonya térségébe s ott foglaljunk el védőállást. A hadosztályparancsnokság ismét Mezőkovácsházán telepedett le.