Találkozás a tiszta szerelemmel

Első találkozásom Zsókával

Első találkozásom kint a fronton történt. Neki csak a fényképe volt ott, pár soros írása, huncut versikéje, amelyet a képzelt kopaszságomra, meg a pocakomra rögtönöztek barátnőjével, Ildikóval, és a meleg, mély érzéseket tükröző szemei, amelyek az élet-halál harc nehéz hónapjai alatt - nem akarok nagyot mondani - csillagként lebegtek bennem, a képzeletemben, míg testem és akaraterőm birkózott a hóval, a faggyal, az ellenséges csapásokkal szembeni védekezéssel és a rám bízott emberek megőrzésével
... --- ...
Tehát május végén leszereltem, hazautaztam, júniusban megnyitottam az önálló ügyvédi irodámat Veszprémben, Rákóczi tér (jelenleg Vöröshadsereg tér) 1. sz. első emeleti helyiségekben.
A megyében akkor én voltam a 32. ügyvéd. De már az első járásbírósági perfelvételi napon egymagamnak több tárgyalásom volt, mint a többieknek együttvéve. Annak ellenére, hogy az egyetem befejezésétől eltelt hét évből négy évet kivett a tényleges katonai és frontszolgálat és ténylegesen alig három évet tudtam ügyvédjelöltként működni, hazatérésemnek hamar híre ment Veszprémben és a járás területén.
Itt említem meg, hogy a kezdés napjaiban összefutottam Kutasi Kovács Lajos fiatal íróval, aki örömmel közölte, hogy írásai jelennek meg veszprémi és más lapokban, de állandó státusa még egyik lapnál sincsen. Anyagi gondjai ugyan nincsenek, mert apjánál - akié a Kossuth utcai Hungária söröző -, létfenntartása biztosítva van, azonkívül cikkeiért némi tiszteletdíj is befolyik, de szeretne folyamatosan ellátni olyan feladatot, ami érdekli és ahol tapasztalatokat szerezhet. Megmondta, hogy nagyon érdekelnék az ügyvédi irodákban előforduló polgári jogi, büntetőjogi stb. ügyek és viták, mert ezek agy kezdő író számára a való élet sűrűjébe engednének betekintést.
Én a következőket válaszoltam:
Tudod, hogy most jöttem a frontról. Bár jól indultam, de most kell megalapoznom a jövőmet, most kell tőkét gyűjtenem. A gépírónőn kívül az irodát felelősséggel nem terhelhetem meg. De én mint a Magyar Torna Szövetség körzeti megbízottja a Magyar Tornaszövetségtől havi 50.- P. tiszteletdíjat kapok. Ezt az 50.- P-t átengedem, biztosítok számodra íróasztalt s ha vállalod a teljes ügyvédi titoktartást, szabadon betekinthetsz a különféle ügyekbe.
Így történt, hogy Kutasi Kovács Lajos az alatt a néhány hónap alatt , míg újságíróként végleg el nem helyezkedett, elkészítette a Tornaszövetség versenykiírásait, vezette a tornaversenyek jegyzőkönyveit.
Mint ügyvédsegéd pedig saját tetszése szerint tárgyalhatott az ügyfelekkel, betekintést nyert a polgári peres és nem peres, a büntető és egyéb ügyekbe, sőt a bíróság előtt is megjelenhetett.
Örömmel olvastam Lajos 1987-ben megjelent önéletrajzi regényében, az "Összefirkált térkép"-ben, hogy több mint négy évtized távolából a következőképpen emlékezik ezekre a hónapokra:
"Legjobban még azt kedveltem, amikor néhány hónapig szerény fizetés mellett Rácz Miklós ügyvéd barátom irodájában voltam "ügyvédsegéd": bíróságokra jártam, tárgyalásokra, érdekes, izgalmas, nemritkán regényes periratokat olvastam és gépeltem. Mégsem ragadtam meg ott, mert akkor már belekóstoltam az újságírásba."
... --- ...
Legkedvesebb "húgaimmal" Vilmával és Ildikóval, valamint Icával és Máriával hazatérésem után is rendszeresen váltottunk egy-egy levelet, de a zsúfolt irodai munka, a tornaszervezés és az aktív torna mellett nem maradt idő arra, hogy kísérletet tegyek mélyebb barátsági kapcsolat kialakítására. Nősülésre sem gondoltam egyrészt azért, mert először biztos egzisztenciát kellett teremtenem, ezenfelül bármelyik nap megkaphattam az újabb behívót.
Az irodám továbbra is nagyon szépen működött, annyira, hogy 31 kartársam 1944. évre a négy legnagyobb adófizető ügyvéd közé sorozott be. Akkoriban ugyanis a megye 32 ügyvédje kollektíven tartozott megfizetni az ügyvédek adóját, és a kollektíva saját maga osztotta fel, hogy az összegből ki mennyit fizet. Ötszáz pengő évi adó esett Dr. Szász Ferencre (egyúttal a Nagytakarékszövetkezet ügyésze két ügyvédjelölttel), Dr. Moldoványira (a Káptalan ügyészére, két ügyvédjelölttel, Dr. Gaál Sándorra (velem egykorú, de nem volt katonai behívása, tehát plusz négy év a javára) és rám, természetesen fejenként. Ez elég jelentős összeg volt akkor, mert a sláger is azt mondta, hogy "havi kétszáz pengő fixel az ember könnyen viccel". Nagyon sok munkám volt, de jó erőben, jó kedvvel végeztem mind az ügyvédi mind a sportbeli tevékenységemet.
De 1944. júliusban megkaptam az újabb SAS behívót, ismét a soproni tüzérekhez. Ekkor már tartalékos hadnagy voltam. Kb. két hétig lehettem a laktanyában, amikor magához "rendelt" Hajdú őrnagy és közölte velem, hogy Holschuszter Gyula tart. főhadnagy (soproni erdőmérnök) felmentést kapott a kormánytól s helyette engemet kirendelt Nagyváradra, ahol valami továbbképző tanfolyamon vettem volna részt. Szerencsére, amikor megérkezésem után jelentkeztem a tiszti tanfolyam parancsnokánál, közölte velem, hogy későn küldtek, a tanfolyam 3 napja megkezdődött. Visszairányított a soproni alakulatomhoz.

Második találkozásom Vilmával (Zsókával)

Nem voltam kétségbe esve a visszairányítás miatt. Sőt! Arra gondoltam, hogy mivel a föld gömb alakú, tehát utazhatom Újvidéken keresztül is, hiszen Sopronban nem várnak.
A gondolatot tett követte. Újvidéken szálltam le a vonatról, egy doboz desszerttel a táskámban. Miután egyik levelező húgom, Cserki Éváék lakása esett a legközelebb, őket kerestem fel először. Itt adtam le a doboz desszertet Évának. Azután a városházára mentem, mert Zsóka nővére Pipi, mint építész, a polgármesteri hivatalban dolgozott. Pipi megtelefonálta Vilmának a váratlan érkezésemet. Vilma közölte, hogy kerékpáron érkezik. Lementünk a városháza elé, vártuk Vilmát. Feltűnt a bicikli, meg egy aranyos szőkeség. Olyan volt, amilyennek a doni hómezőkön, a tűzcsapások és a fagyhalál birodalmában elképzeltem, megálmodtam. A szemei, a mosolya megdobogtatták a szívemet. De mindebből nem árultam el semmit. Kaptam egy puszit tőle, aztán vonultunk a szülei lakására. Az egész család kedvesen fogadott.
Lesz ami lesz! alapon csak pár nap múlva folytattam utamat Sopronba. Felejthetetlen számomra az a pár nap, amelyet Újvidéken Vilmáék családjánál töltöttem.
Körhintázás! Fürdés! Ma is őrizzük ezeket a fényképeket!